Társas lények vagyunk…

 

Közösségekben élünk és tevékenykedünk. Amióta csak megszülettél másokkal kapcsolódsz te is. Szüleiddel élted át első örömeidet és konfliktusaidat, testvéreddel és osztálytársaiddal tanultál meg a dolgokon osztozni, a közös játékok során pedig együtt játszani. A család, a szélesebb rokonság, a bölcsőde, majd az óvodai csoport, az iskolai osztályok, a csapatok és egyesületek, ahova sportolni jártál, a lakóközösség, ahol éltél, az első munkahelyed első kollégái, és talán már a saját családod is, gyermekeiddel és életed párjával. Ezek mind-mind közösségek, ahol kapcsolódunk egymással. A társak örömeink és feszültségeink forrásai is egyben…

Hatunk egymásra, ha akarunk, ha nem. Az együttélés, az együttműködés mindennapi interakciói olyan lehetőségekkel és csapdákkal vannak teli, amik alapjaiban határozzák meg a pillanatnyi hangulatunkat és a döntéseinket.

Biztosan te is fel tudsz idézni több olyan helyzetet, amikor dühös lettél valakire vagy éppen te ijedtél meg valaki dühétől, és már nem az volt a legfontosabb, hogyan folytassátok és fejezzétek be amit együtt elkezdtetek, hanem egyszerűen csak elöntött a méreg és törni-zúzni lett volna kedved, vagy éppen mozdulni sem tudtál a rémülettől. Ezek persze szélsőséges helyzetek, de az ilyen érzelmek és az ehhez hasonlók jönnek és mennek bennünk. Folyamatosan jelen vannak és hatnak ránk, így az együttműködéseink eredményességére és kimenetelére is. Hogy lehet-e ezzel tudatosan kezdeni valamit? 

 

Gyakorlat teszi a mestert

 

A választ egyre többen keresik. A pszichológia és a szociológia tudománya ontja a kutatásokat, amik az együttélés és együttműködés kérdéseit vizsgálva figyelnek meg és írnak le különböző jelenségeket az egyén viselkedésével és a csoporttagok egymásra gyakorolt hatásával kapcsolatban.

Ma már előtted is számtalan terápiás és önismereti út van nyitva, hogy akár egyéniben, akár önismereti csoportokban dolgozhass azokon a tanult és hozott mintáidon, amik útjában vannak a leghatékonyabb együttműködési stratégiák és készségek alkalmazásának, s ugyanezt egy csoporton, csapaton belül is lehet fejleszteni, ha erre időt és energiát áldozunk.

S ahogy nem tanulhatod meg te magad sem egy könyvből, hogy “ki vagy te?”, milyen érzések elfojtására vagy hajlamos, milyen készségeidet nem mered vagy tudod használni egy gyermekkori élményed miatt, úgy a csoporton és közösségen belüli társas reakcióidról is csak másokkal együtt tevékenykedve kaphatsz képet. Itt tehetsz meg olyan megfigyeléseket és felismeréseket vagy kaphatsz visszajelzéseket a saját szerepeidről, reakciódról, amik elvezethetnek a belátásokhoz és így a változtatás lehetőségéhez.

 

Egy szimulátorban játszva könnyebben tanul az ember

 

Szerepek, szabályok, kapcsolódások, döntések, hatások, felelősségek, racionális okok, érzelmek… Az emberi élet minden egyes pillanata önmagában is végtelenül komplex, hát még az emberi kapcsolatok során létrejövő együttműködés, melyek során hatások tucatjai érnek minket minden egyes pillanatban, amiből elenyésző százalékot tudunk tudatosan felfogni és feldolgozni. Viszont éppen ezek a készségek a gyakorlás során fejleszthetőek. Gondolj csak az autóvezetésre…

Amikor elöször autóba ültem el sem tudtam képzelni hogyan lehet ennyi mindenre egyszerre figyelni és emlékezni: melyik a gáz pedál, melyik a fék, hányasban van a váltó, mikor kell indexelni, kinek van elsőbbsége, milyen tábla mellett mentem el, kik haladnak mellettem autóval és mit csinálnak éppen, kanyarodnak vagy sávot váltanak, vagy hogy mit csinál ott az a biciklis… Az a gyalogos most lefog lépni vagy sem…

Ma pedig már gyerekjáték az egész, telefonálni és beszélgetni is tudok közben, és az egész egy olyan érzés, mintha egy robotpilóta lenne bennem, aki magától tudja mikor mit kell csinálni.

Ez a gyakorlás élesben ment, de gyorsabban és ügyesebben tanultam meg vezetni, mint a nővérem. Előbb vált számomra egy élvezetes “játékká” a forgalomban vezetés, míg nővérem számára, akinek egy félelmekkel teli és ijesztő kényszer volt az autóvezetés, ha menni akart valahová. Szerinted mennyit számított ebben az, hogy már gyerekkoromtól autós játékokkal játszottam a számítógépen, szerettem a szimulátorokat és imádtam gokartokban versenyezni?

A játék során ugyanazokat a dolgokat kezdtem el gyakorolni és a hatékony vezetéshez szükséges készségek, reflexek szinte észrevétlenül, maguktól épültek be és alakultak ki a játék során, miközben még élveztem is, amit csinálok.

Na éppen így és ezért működik a csapatépítés is, s éppen ezért azokban a csapatokban fog fejlődni az együttműködési kultúra, a tagok kommunikációs készségei, akik többet gyakorolhatják játékos keretek között, hogy milyen időnyomás alatt teljesíteni, hogyan lehet hatékonyan és gyorsan konfliktust kezelni, ha nem értük egyet valamiben, és mik azok a kommunikációs trükkök, ami segíthetnek ilyen helyzetekben és mi az, ami csak olaj tűzre…